Déjà vu

 Nem kell 140-es IQ-val rendelkeznem, hogy rájöjjek, megint a szomszéd srácot kukkolja. Jayson éppen most hagyja el a lakását, az egyik kezében a telefonját nyomkodva. Nincs értelme hazudni. Tényleg nagyon jól néz ki. A fekete pólója passzol a fekete hajához, a kék farmer csak egyszerűen jól áll rajta és a fekete sportcsuka, pedig nagyon menő- láttam olyat múltkor a plázában, elég népszerű darab és márkás. - Továbbá a csuklóján lévő két bőrpánt és a fekete napszemüveg sem kerüli el a figyelmemet. Nem tudodm, hogy lehet valaki ennyire helyes egy fekete pólóban, de neki sikerült. Így - hogy két nap alatt jobban megfigyeltem, rájöttem, hogy - nem csoda, hogy odavannak érte a lányok.
  Szinte hallom, ahogy Amy szívét újra eltalálják Ámor nyilai, és szinte érzem a lökéshullámot, amit a nyilak becsapódásai okoznak. Addig bámuljuk a srácot, amig befordul a sarkon ezáltal láthatatlanná válva a szemünk előtt. Nem tudom miért, de Amy még mindig olyan izgatottan bámulja az ablakot, minr egy kiváncsi kiskutya, pedig Jayson már rég elment. Mivel már egy ideje unom a bambulást, inkább elfoglalom magam valami izgalmasabbal. Nem tudom mennyivel izgalmasabb az, ha elkezdem a szöszöket leszedegetni az egyik párnáról. Nagyon izgalmas elfoglaltság....És igen 17 éves vagyok. És igen. Az unalomnak is vannak határai. Már majdnem kész vagyok a "szösztelenítéssel", amikor Amy ledől mellém az ágyra.
-Úristen! - sóhajtja. Csak bámulja a plafont, szerelmetes pillantások közepette és sóhajtozik.
Déjà vu.
-Na mi az, te kis szerelmes? - bököm meg az öklömmel a lábát. Mire elmosolyodik.
-Nem vagyok szerelmes belé! - ül fel. - Csak éppen imádom. Az nem ugyanaz - mosolyog. A szabálytalan fogsorával, és az aranyos mosolygós arcával úgy néz ki, mint egy fiatal tündérke. Leszámítva hogy bugyiban van, ugyanis a szoknya combközépnél megakadt és,leszámítva, hogy van rajta egy kiló smink. Meg, mondjuk az a pici top is eléggé....kihívó. Így leginkább egy vidám, félpucér koboldra hasonlít.
-Igen, az tényleg nem ugyanaz - mondom cinikusan.
-Jaj már! Mintha baj lenne, hogy tettszik!
-Nem, az nembaj, de te, drágám, úgy csorgatod a nyálad utána, hogy úgy kell hozni hozzád a felmosót. Rosszab vagy, mint egy buldog.
-Mert te nem voltál oda-meg vissza, amikor Taylor először csókolt meg! Arról nem is beszélve, hogy...
-Ne!Ne is emlékeztess! - tiltakozom.
-...utána ujjongva és sikongatva-ugrálva mesélted el az egészet. Legalább százszor. Részletesen, egymás után. Nagyon részletesen. Még azt is elmondtad, hogy mennyire fújt a szél és, hogy láttál egy repülőt elrepülni felettetek. Egyszer sem hagytad abba a vigyorgást és a sikongatást. Néha, véletlenszerűen felnevettél, amitől, visszagondolva még most is kiráz a hideg - mosolyog. - Szóval, egész este mosolyogtál és nevettél, mint aki először piált be. Továbbá valahányszor írt neked egy üzenetet, mindig felsikítottál és elkezdtél ugrálni. Ráadásul képes voltál mindenféle nyálas romantikus számot hallgattatni velem egész este - fejezi be az alázásomat. Én már egy jó ideje a fejemet a párnába temetve hallgatom őt. Igaza van. Borzalmas voltam. Legszivesebben visszamennék az időben és felpofoznám az akkori magamat. Vagy vinnék egy "ásd el magad szettet" és elásnám magam.
- Jó-jó! Befogtam. Csak ne emlékeztess többször, légyszi - könyörgöm a párnának.
- Renden, de cserébe te se teszel nyálcsorgatós megjegyzést! -emeli fel a hangját, de érzem rajta, hogy jól szórakozik.
-Oké - mondom egy sóhajjal együtt.
-És most, ha megbocsátasz, le kell szedni ezt a vackot rólam, mert nem érzem a lábamat! - mondja, majd elkezdi lefelé rángatni a szoknyát, ami valóban rászorult a lábára. Egészen vékony ruhacsík lett a belőle, ahogy a sok rángatásnak köszönhetően egyre összéb ment. Megpróbálom lerángatni az anyagot, Amy pedig megkapaszkodik, hogy fel ne boruljon. Nagyjábol egy perce rángatom, amikor megszólal a telefonom.

Apró gondok..

Mire végeztünk minden szépészeti beavatkozással délután háromra jár az idő. Teljesen ki vagyok fulladva. A sok vásárlás- na, jó! Lényegében csak egy cipőt vettünk nekem, de mindent, MINDENT felpróbáltunk-teljesen kifárasztott. A kozmetikus kinyírta a fél arcbőrömet, a manikűrös pedig megnyomta a körömágyamat, ami azóta folyamatosan  újra és újra vérzik!
A fodrász kiszette a a vöröst a hajamból és igazítottt rajta, így most természetes fekete. Utálom, amikor ilyen a hajam, de Amy rábeszélt a fodrásszal együtt, hogy, így sokkal szebb vagyok, természetesebb, ragyogóbb meg blablabla csináljuk meg ilyenre. Lehet, hogy jobban idegesítettek annál, minthogy nemet mondjak, ezért egyeztem bele. Viszont a végeredmény..
  Egyszerű oldalválaszték, hátközépig érő rengeteg, egyenes, vastagszálú hajtömeg. Szépen fénylik, be van szárítva, jó az illata, de... Semmilyen. Nincs benne semmi extra. Márpedig én nem fogok beleolvadni a tömegbe! Még ma teszek bele lila melírt.
  A körmeimet fekete gél lakk borítja, a kozmetikus pedig megszabadított minden nemkívánatos szőrszáltól és pattanástól.
  Amy fantsztikusan fest. Nem, mintha eddig nem lett volna gyönyörű, de az új frizurája baromira jól áll neki. Mintha nem lenne elég baj, hogy Jaysonre pályázik... Viszont ezzel a kinézettel elég, ha odaáll a srác elé, és az ott helyben összecsinálja magát. Még csak erőlködnie se kell, szerintem a szomszéd srác úgy fog a lábai előtt heverni. Sőt! Bármelyik srác a lábai előtt heverne, ha látná Amy-t.
  Nem mintha féltékeny lennék... Már megszoktam, hogy ő a szép én meg a vagány/laza/fiús csaj. Néhányan mondták már, hogy dögös vagyok, vagy, hogy jó a fenekem, meg hát, az se utolsó, hogy a suli egyik leghelyesebb srácával kavartam...de ugyanakkor Amy sokkal természetesebb, ragyogóbb, valahogy valódibb, mint én. Például míg hozzá kegyes volt a természet és nagy melleket és szexi feneket kapott, addig nekem az egyetlen előnyöm, hogy "szép az alakom".De már belefáradtam abba, hogy másokhoz hasonlítsam magam, vagy, hogy meg akarjak felelni mindenki elvárásainak...
-Brooke! Emeld meg a kis hátsódat és segíts, légyszi! - üvölti Amy a fürdőszoba felől.
-Jövők! - kiáltok vissza.
  Belépek a fürdőbe, viszont nem azt látom amire számítottam. Amy áll a szoba közepén egy térd fölé felerőszakolt miniszoknyában. A probléma, amivel szembenállunk az a szoknya bősége.
Mondtam neki, hogy próbálja fel, mielőtt megveszi!
  Ebből a látványból következik, hogy Amy elvárja, hogy segítsek neki felrángatni a szoknyát. Márpedig vagy a szoknya fog elszakadni vagy Amynek fog leállni a vérgeringés a lábaiban.
-Na, nem! Mondtam, hogy nem jó a szoknya! Vedd fel azt a szaggatott sortot. Az is elég szexi.
-Nem érted. Egy szoknya sokkal, de sokkal nőiesebb, és vonzóbb, mint egy nadrág.
-Hát én szoknya nélkül is bepasiztam, szóval nincs semmi gáz a nadrággal. Márpedig én SOHA nem hordok szoknyát. Különben, úgysem tervezel semmiféle olyan dolgot Jaysonnel, ami miatt gyorsan meg kéne szabadulni a ruháitoktól, szóval szerintem a naci elég. Ugye nem tervezel semmit? -kérdezem előre félve a választól.
-Jayson?
-A szomszéd. Igen. A bunkó - magyarázom, de csak kérdőn felvonja a szemöldökét - Az adonisz. Tudod.. - mondom unottan. Nem igaz, hogy élete szerelmének tartja a pasit, de még a nevét se tudja. Persze meg van róla győződve, hogy a srác jó, meg, hogy bírni fogják egymást, és biztos jó humora és okos is blablabla...De azt hittem legalább a megtudta, ez alatt a két nap alatt. Amy képes volt beleszeretni Jaysonbe úgy, hogy még csak a nevét se tudja, ráadásul még soha nem beszélt vele - mázlista - de már most tudja, hogy - a horoszkópja szerint - lelki társara talál -ebben a hónapban - a szomszéd srácban...Úgy látszik a nemcsak szerelem vak, hanem ezek szerint hülye is.
 -Jayson.. - suttogja Amy.
  Értetlenül meredek rá. Réveteg tekintettel mered maga elé és, úgy le van fagyva, mint ahogy a régi windows xp szokott lefagyni otthon.
-Istenem! - sóhajtja, azzal lehuppan a vécére. Már épp meg akarom kérdezni, hogy mi baja van, amikor felszólal: - Hogy lehet valaki ennyire dögös és, hogy lehet ennyire cuki neve? Amy. És Jayson. Mi leszünk. Ayson.
-Ayson - nevetem. Ez már röhelyes. Nem azt mondom, hogy bajom van a nevek összevonásával egy pár között, de ez gáz. Még talán a Jaymy...nem ez borzalmas. Elég bizarr, hogy még csak soha nem is találkoztak, de Amy már a közös neven gondolkodik... Szerintem már azt is tudja milyen színű lesz a koszorúslányok ruhája az esküvőn.
  Éppen szólni akarok neki, hogy ez elég röhejes, amikor hirtelen feláll - olyan hirtelen, akár egy vámpír, amitől egy pillanatig megáll bennem az ütő - és mint azt egy nappal korábban is tette, odatapad az ablakhoz és bambul kifelé. Még az se zavarja, hogy miközben felpattant, a szoknya egy hangos reccsenéssel megszakadt valahol. Aztán, én is, ugyanúgy, mint tegnap odaállok mellé és értetlen arckifejezéssel bámulok ki az ablakon.
 

Reggeli Amyvel

10.fejezet.



  Jayson nem nagyon törte magát, hogy kiengesztelje a lányt. Pláne, hogy rögtön utána egy Stella nevű lánnyal telefonált a kertben. Még pár percig gyönyörködöm a tájban aztán visszamegyek a konyhába. Mr. Anderson jóízűen falatozza az omlettet és Amy is tiszteletét teszi az asztalnál, habár hozzá se nyúlt a palacsintához. Kemény lehet kétszer egymás után másnaposnak lenni.
-Jó reggelt, Mr. Anderson!
-Á! Szia, Brooke! Mennyei ez az omlett! - mosolyog.
- Hol voltál? - kérdezi Amy egy ásítás keretében.
-Kivittem a szemetet. Gyönyörű idő van! Elmehetnénk a parkba, vagy piknikezni!
-Na ne! Ma programunk van! Nem emlékszel? - veti a be AZT a pillantást. Ez burkoltan annyit tesz, hogy:
Kaja után te+én, irány a pláza, majd haza meghódítani a szomszédban lakó félistent.
-Milyen program? - kérdezem "ártatlanul".
-Olyan program - mondja, és úgy néz rám , mintha hülye lennék.
-Jajj! Igen, most, hogy mondod! Tényleg sokkal fontosabb dolgunk van! - nézek vele farkasszemet. Nemár, hogy arra a tuskóra akarja pazarolni ezt a szép napot! Fél percig csendben szemezünk, majd Mr. Anderson töri meg a csendet.
-Rendben, lányok. De este nyolcra itthon legyetek. És ma kilenckor ágyba! - mondja mókásan, mint aki semmit sem vett észre a még mindig tartó szemező párbajunkból.
-De Apu! - rökönyödik meg Amy. -Az naggyon korán van!
-Drágám. Ez nem vita. Nyolcra legyetek itthon.
-Nem hiszem el, hogy egyszer sem lehet.... - emeli fel a hangját.
-Nyugi, Amy. Nekem úgyis haza kell mennem hatra. Ma már otthon alszom -szakítom félbe.
-Ajjj..- szomorik el és megint bök egyet a villájával a palacsintán. - Ez annyira gáz!
-Biztosan nem tudsz maradni? Mi szívesen látunk!
-Köszönöm Mr. Anderson, de..
-Szólits csak Bobnak! -hűha. Magasabb szintre helyeztem a kapcsolatunkat Amy apjával! Mostmár csak az anyjával kell megkedveltetnem magam. Hurrá!
-Köszönöm Bob, de tényleg haza kell mennem. Családi ügy.
-Hát, jó. Ez esetben, élvezzétek a szapadnapot - mosolyog Mr. Anderson.Bob.
  Feláll, felmarkolja a súlyosnak tűnő aktatáskájat, puszit nyom Amy fejére, nekem küld egy biccentést, aztán volt-nincs. Ő is elment dolgozni, mint Amy anyukája még este. Mrs. Anderson nem jött még haza, mert ma délre vissza kell mennie, és nem akart hazaautózni azért, hogy egy-két órát pihenjen- a szomszéd városban dolgozik- ezért az egyik rokonuknál töltötte az éjszakát. Ketten maradtunk Amyvel. Miénk az egész ház!
-Na jó! - csapom össze a tenyerem- Mivel kezdünk?
-Hogy-hogy mivel? - néz rám a zöld szemeivel.
-Pláza? Kozmetikus? Manikűrös? Fodrász?
-Igen. Ez így, mind mehet ebben a sorrendben! -mosolyodik el.

Gyönyörű reggel- megtoldva egy veszekedéssel

9. Fejezet




  A gyomrom úgy kordul fel, hogy attól tartok a fél utca felébred a hangjától. Leteszem a telefonomat az asztalra, majd lazán copfba fogom a hajamat és elindulok a földszintre, a konyha felé.
  Szerencsére az Amyék konyhája, nem olyan használhatatlan, mint a miénk. Tulajdonképpen, náluk akár a Pokol Konyháját is le lehetne forgatni családi verzióban, a két sütővel, a gigantikus hűtővel, és a többi hatalmas konyhapulttal és konyhaszekrényekkel.  
  Bekapcsolom a rádiót, majd nekilátok összeütni a reggelit, miközben azon ámulok, hogy mennyire jól felszerelt a konyhájuk. Még mosogatógépük is van! (Én meg mindig kézzel mosogatok otthon, amitől folyamatosan csontig kiszáradnak a kezeim és kimarja a mosogatószer. )
  Amynek és magamnak palacsintát sütök, az apukájának pedig tojást. Mr. Anderson odavan az omlettért, így legalább kevésbé lesz morcos, amikor megtudja, hogy Amyvel lógunk a suliból. Mondjuk szerintem inkább csak röhögni fog rajtunk, de azért nem árt az óvatosság a tegnap esti buli után.
  Akár csak a filmekben, táncolva és éneklve csinálom a reggelit. A konyhát megtölti az ínycsiklandozó palacsinta illata és nekilátok az omlettnek is. Imádok sütni és főzni. Megnyugtat és kikapcsol.- Kivéve amikor kicsap az olaj és rámegy a bőrödre, vagy amikor majdnem felgyújtod a konyhát, és úgy kell vízzel lelocsolni a bátyáddal a tűzhelyet, nehogy átterjedjen a láng a konyhaszekrényre. -Nagyjából fél órája főzőcskézhetek, amikor meglátom, hogy mennyi az idő: 9:00.
  Igen. A többiek éppen ebben a pillanatban vonulnak be a tantermekbe és kezdenek neki a naphosszat tartó tanulásnak. Én pedig az életet élvezve tömöm a számba a palacsintát, fejezembe az omlettet és táncolok egy Nicki Minaj dalra. El bírnám viselni, ha minden napom ilyen nyugiban kezdődne. Suli nélkül. Taylor nélkül. Mrs. Hillar nélkül...
  Miután befejeztem a kajálást elmosom a tányérom aztán megakad a szemem a sok szeméten a kukában. Autómatikusan odamegyek, hogy kiürítsem a szemetest.
 Normál esetben nem lennék ennyire rendmániás viszont nem akarom, hogy Mr. Andersonék teherként tekintsenek rám, hogy azt higgyék, hogy csak enni meg aludni járok hozzájuk. Így aztán valahányszor itt vagyok mindig segítek a takarításban. Aminek Amy természetesen rendkívül örül, mert így neki nem kell semmit csinálnia. Egyszer azt mondta, hogy eljöhetnék hozzájuk tavaszi nagytakarításkor. Válaszul hozzávágtam egy papucsot.
 Ennyire nem vagyok hülye.
  Megfogom a szemetet azzal a szándékkal, hogy kiviszem a járda mellet álló kukába. Kinyitom az ajtót és szinte eláll a lélegzetem. Szinte káprázik a szemem az utca látványától.
  A Nap sugarai átszűrődnek a falevelek között aranylepelbe botítva a pázsitot. Friss harmat pihen a fűszálakon, és apró virágok bujkálnak a fűszálak között. A madarak dalolászva szökdécselnek a faágakon, és egy gyönyörű macska ül a szemközti ház ablakpárkányán. Virág- és palacsinta illat száll a levegőben. Lágy szellő borzolja a hajamat és a kerti virágok illata csiklandozza az orromat. Lehunyom a szemem, kiélvezem a napsütést.
  Klassz lehet minden reggel ilyen látványra ébredni. Mintha egy mesebeli helyre kerülne az ember. Ellentétben nálunk, a betondzsungelben, az a legnagyobb csoda, ha a galambok nem tojják össze az erkélyt. Vagy, ha nem fulladsz meg a kipufogógáztól és a portól.
  Egy ilyen látvány után, kifejezetten fura ordibálást hallani a szomszédból.
-Te szemétláda! Azt hittem, hogy szeretsz! - vágódik ki az ajtó és egy fekete hajú lány ront ki rajta a könnyeivel küzködve.
-Kiara várj! - megint csapódik az ajtó és kilép rajta a szomszéd srác, félmeztelenül! Tegnap fel sem tüntek a karján lévő tetoválások, mondjuk most se éppen az szúrt szemet. Izmos és kidolgozott felsőteste valami elképesztően szexi. A gatyája a csipőjén lóg és egy bőrkarkötőt visel a csuklóján.Ennyi.
  Láttam már fiút félmeztelenül, elvégre két férfival élek egy fedél alatt, ráadásul több fiúval is jártam már és voltam strandon is..Mondjuk az utóbbi alap, de most...Most, mintha pusztán a felsőteste látványától össze tudnék esni....Pedig nem szimpi a srác...-enyhén fogalmazva.
  Nem tudom nem őt nézni.
Lehet, hogy tényleg van valami abban, amit Amy zagyvál?
-Hagyj békén Jayson! - Nahát, ezek szerint neve is van a bájgúnárnak. - Soha többé nem akarlak látni! - kiáltja a lány, Kiara.
  Küszködik a sírással, és olyan szaporán emelkedik a mellkasa, mintha most futotta volna le a fél maratont.
 Valamilyen szintem sajnálom őt - biztos elhitte ennek az idióta baromarcnak, hogy szerelmes belé-. ugyanakkor egy másik részem, piszkosul örül neki, és röhög a szerencsétlenen.  - Mint, amikor megjelenik az angyal és az ördög éned piciben melletted. Aztán elkezdik mondani a magukét, majd összevesznek. Mire az ördög nekiesik az angyalnak. Tulajdonképpen, ugyanez zajlik le a fejemben is a két kicsi Brooke között. - Nem tudom miért érzek elégedettséget, amikor a csaj mindjárt szétbőgi magát. Vagy a tudatallatim örül annak, hogy Amynek eggyel kevesebb ellenfele van, vagy pusztán gonosz vagyok.
 Miután szemügyre veszem a lányt nyugodt szívvel állapítom meg, hogy nemcsak gonosz vagyok, hanem egyenesen féltékeny is.
Miért kell "modellek" között élnem?
  Kétség sem fér hozzá, hogy szép lány. Magas, formás alkata és nagy mellei vannak. Legalábbis én elbújhatok mellette. Szép hosszú haj, barna bőr, tökéletes smink. A gyönyörű hosszú lábait kiemelő miniszoknya. Ráadásul ő képes magassarkúban járni...
 Ellenben én; elmosódott alapozó és szempillaspirál keverék borítja az arcomat, karikák a szemem alatt, a hajam kócos, a ruhám, egy régi fekete Snoopy-s póló, ami Amyé és egy lila-fekete kockás pizsama nadrág. És a legjobb, szörnytalpra hasonlító, nagy mamusz. Mint egy 14 éves általános iskolás kislány, aki megszálottja a rajzfilmeknek és a szörnyes cuccoknak. Legszívesebben elásnám magam, de sajnos nincs a közelben ásó...
- Hadd magyarázzam meg! - szólal meg Jayson.
-Nem! - visítja - Hagyj békén! Ne hívj, ne keress! Gyülöllek, te szemétláda! Rohadj meg ott, ahol vagy! Én szerettelek. Te.. Te ********.... - Hűha! Ha azt hittem, hogy trágárul szoktam beszélni, akkor tévedtem. Van még mit tanulnom... - Soha többé nem akarlak látni! -mondja a lány, majd elviharzik. A magassarkúja nagyokat koppan a járdán.
  A srác - Jayson - egy ideig bámul után, és közben gondterhelten a hajába túr. Nem megy utána. Nem úgy néz ki, mint akit bánt, hogy most dobták ki és küldték el a francba NAGYON durván. Nagyjábol fél perce ment el a csaj. Felsóhajt, majd megfordul, aztán rólam tudomást se véve beront a házába.

Egy szivesség

8.fejezet.


  Reggel karikás szemekkel és nem épp friss lehellettel ébredek. Amyvel egész este filmeztünk, nassoltunk és kibeszéltünk szinte mindenkit a suliból.  Még életemben nem nevettem és pletykáltam ennyit, mint tegnap este. Szerintem felülmúlt bármilyen bulit, amin eddig részt vettem. Nagyon klassz volt, pláne, hogy az italnak köszönhetően mindketten felpörögtünk, így nekiáltunk Justin Biebert énekelni éjfélkor. Aztán a szomszéd átordibált, így aztán csak hallgattuk a zenét, és nem kornyikáltunk. Amikor már mindketten hatalmasakat ásítottunk, és úgy kellett felrázni a másikat, hogy be ne aludjon, elkezdtünk "csajos" filmeket nézni. Nyomban felpörögtünk. Szét röhögtük magunkat, ahogy felváltva kritizáltuk a szereplőket, meg a filmet. A High Scool Musicalt végigkornyikáltuk, a Dr. Szöszin és A tökös csajon szétröhögtük magunkat. Azt est fénypontja az volt, amikor a Street Dance alatt Amy megpróbálta leutánozni a koreográfiát.
Nyomban megpróbáltam lebeszélni róla:
-Amy. Ittál. Hajnali három óra. Sötét van. A szomszéd mindjárt átjön egy baltával, hogy elhalgattason minket - Amy felnvetett- Biztos most akarsz táncolni? - kérdeztem.
-Most benne van a bugi a lábamba, úgyhogy igen! - mondta, mire elkezdtem hahotázni.
 Amy nagyon részeg lehetett.. Benne van a bugi a lábamban..Jézusom...
  Aztán Amy elkezdett zenére ugrálni, meg hadonászni a kezeivel és a lábaival. Vagyis táncolt. Ahogy fordulni akart beverte a lábát a székbe, de nemcsak beverte, hanem kibillent az egyensúlyából és a székkel együtt felborult. Mindketten visítva röhögtünk, Amy a fájdalomtól, én pedig a röhögőgörcstől. Hát, ha eddig nem volt ideges a szomszéd, akkor Amy "földrengés" hatású esése és a "disznóvágás" visításunktól teljesen kiskadt. Átdobta a papucsát az ablakunknak - azt remélve hátha nyitva hagytuk - majd felhívott mégegyszer telefonon, ahol elég durván elküldött melegebb éghajlatra. Természetesen diszkréten kiröhögtük.
  Először furcsálltam, hogy Mr. Anderson nem ébred fel aztán Amy elárulta, hogy altatót szed és úgy alszik, mint a bunda. Ráadásul Amy rakott egy picit a teájába is, szóval egy tornádóra sem ébredt volna fel. Így nyugodtan folytattuk a filmezést....
  Nem tudom, hogy a Hajrá csajok maraton tette-e, de azt álmodtam, hogy pompomlány ruhában akarom meghódítani Taylort, viszont amikor spárgázni próbálok..Reccs a ruha kiszakad és mindenki kiröhög.  De én rájuk se figyelve felálltam, majd Rihannával(?) együtt elkezdtem énekelni - hátul kiszakadt ruhában - mire egy chivava nekemrontott.
Na mindegy..
Hajnal négyig bírtuk utána, mint akiket fejbe vágtak, úgy zuhantunk az ágyba. Mivel Amynek volt két tartalék üveg bora "vész esetére", és jelenleg mindkettőnk élete nem a helyes irányba halad, ezért arra jutottunk, hogy ideje felejteni. Nagyjából fél óra alatt megittuk. Én csak boroskólát ittam - mint a vizet -, ő pedig rendre húzott eggyet az üvegből. Nem ittunk "olyan" sokat, viszont érzem magamon a hatását. Kapásból a szédülés és a hányinger környékezett meg amikor felálltam.
  A szemem is ki van égve a hatórás filmmaraton után. Ezek után az se csoda, ha kimegyek a napra és felgyulladnak. A hunyorgásnál többet nem bírok produkálni. Meg az se tett jót neki, hogy Amy konkrétan kicsapta a párnájával párnacsata közben. Nagyjából féloránként megdobáltuk egymást párnával vagy kajával - amikor unatkoztunk - aztán, egyszer véletlenül Amy elég jól eltalálta a szememet, de akkor nem érdekelt. Most viszont egy picit fáj. Azt hiszem egy gomb volt a párna azon részén amivel eltalált....
 Már majdnem felöltözök, amikor megcsörren a telefonom. Ijedtemben belerúgok az asztalba.
 Remek, a fél szemem ki van szúrva és az egyik lábamat most törtem el. Legközelebb mi lesz? Rám esik egy zongora?
  Legszivesebben felüvöltenék és egy lábon ugrálva mondogatnám, hogy "jujj, de fáj!", de nem ébreszthetem fel Amyt. Úgyhogy inkább csendben káromkodok. Ha apám hallana.... valószínűleg kitagadna. Mondjuk nem mintha annyira érdekelném.... A zene olyan hangos, hogy a fél kontines mindjárt felébred tőle. Nem hiszem, hogy az emberek szívesen kelnének fel a Gangam Style-ra. Amy átállította szivatásból a csengőhangomat. Megint.
  Köszi. Ezt még visszakapod.
 Nem tudom, hogy mások, hogy vannak vele, de elég gáz, amikor elkezd ordítani a telefonod - a legnagyobb csend alatt - és természetesen a táskád legalján van.  Már legszívesebben kidobnám az ablakon, amikor meglátom a táska legeslegalján.
 Miután nagy nehezen megtaláltam a mobilomat, - ősrégi vacak - értetlenül meredek a kijelzőre.
-Halló? - kérdezem, de a hangom olyan mély és rekedt, mintha 40 éve keménydohányos lennék.  Megköszörülöm a torkomat.
-Brooke? - kérdezi egy ismerős, kisfiús hang.
-Henry! Mi a helyzet? -kérdezem suttogva, mert nem álla szándékomban felébreszteni a kiütött Amyt. Habár valószínűleg egy földrengésre sem kelne fel, ha a Gangam Style-ra sem ébredt fel. Ahogy lépek a fájdalom belenyilal a lábfejembe.
 Idióta asztal.. Henry sem tudna jobbkor hívni...
-Hol vagy? - kérdezi és a háttérben ezernyi diák hangja próbálja elnyomni a hangját. Aztán megszólal a jelzőcsengő.
Bah..iskola..
-Amynél. Szabadnaposak vagyunk -mondom halkan, és közben elkezdem összeszedni a tegnapi "csajos este" szemeteit.
Mi a francot érdekli, hogy hol vagyok?
-Nem úgy volt, hogy ma segítesz nekem?! Itt vártam rád reggel! Majdnem lekéstem Mr. Crusader óráját! Na, szép kis barát vagy! Így számíthatok rád? - kér számon.
-Mi a fenéért kéne segítenem? - kérdezem kihívóan. Ez a gyík ne  kezdjen el engem kiosztani, amikor múltkor is én védtem meg őt. Méghogy én vagyok a szemét!Ráadásul most megint elkezdett zúgni a fejem!
-Mert jössz eggyel!
-Á! Azt hittem azt már lerendeztük, amikor múltkor felvállatam, hogy randiztunk.
-....
-Nem így volt?- kérdezem.
-Hát ööö...
-Akkor megbeszéltük. Szia.
-Ne! Segítened kell! Kérlek! - könyörög.
-Hagyj békén! Nincs nekem energiám még veled is foglalkozni.
-De....!
-Nincs, de! Szia!
-Légysziiii! Légyszi-légyszi! -kezd el vinnyogni, amit természetesen nem bírok elviselni. - Kérlek! Vészhelyzet van! Légyszi-légyszi-légyszi...
Hogy az a...
-Jó-jó! Oké, csak hagyd abba! Köszi - abbahagyja a nyávogást és csak képzelni tudom milyen lelkes lehet, hogy megint hülyét csinálok magamból miatta.
- Mi kéne? A türelmem véges. Szóval gyorsan bökd ki mit akarsz - mondom.
-Van egy ..... egy srác aki tetszik. Tegnap láttam a suli előtt gördeszkázni, annyira cuki! Olyan, mint egy mesebeli királyfi! Elképesztően aranyos és ügyes és gyönyörűek a szemei és a haja..! - Meddig akarja még húzni? -Azt hittem ott halok meg! Szóval ... segítség kéne, hogy kiderítsem van-e nála esélyem.
-Ehhez miért kellek én? Nem elég, ha megkérdezed, hogy meleg-e vagy sem?
-Ez nem ilyen egyszerű - sóhajt - Ha együtt közelítjük meg rötön lejön, hogy meleg-e. Te flörtölsz vele először, aztán ha nem reagál úgy mintha hetero lenne, megpróbálom én. - Hát ez baromi logikus. Már most röhögnöm kell az egészen. -Így nem lesz az, mint múltkor, amikor Patrick állandóan cseszegetett, mert elmondtam neki, hogy meleg vagyok és, hogy tettszik nekem.
-Sokba fog ez neked kerülni.
-Kérlek! Bármit megteszek! Légyszi-légyszi-légyszi - vinnyogja.
-Bármit?
-....Hát....ööö
-Igen  vagy nem?
-Igen. Bármit.Légyszi-légyszi, segíts! Kérlek, kérlek...
-Oké-oké csak hagyd abba! - adom meg magam. - A fizetségről még tárgyalunk. Mikor akarod, hogy "elkapjuk" a srácot?
-A hétvégén. Hallottam, amikor telefonált, hogy elmegy egy buliba, a címet is leírtam.
-Rendben. Holnap a suliban - köszönök el.
 Klassz. Most ennek a gyíknak a problémái is rám hárulnak.
   Henryvel eléggé különös a kapcsolatunk, ugyanis rajta kapott, amikor tavaly ollóval szétvágtam Mrs. Hillar kabátját. Azt mondta nem árul el, de jövök neki eggyel. Aztán természetesen többször is rossz fát tettem a tűzre és Henry egyszer sem köpött be, így az utóbbi időben felhalmozódott szivességeimet törlesztettem.
  Pár percig még gondolkozok, aztán megindulok a fürdőszoba felé, hogy rendbe szedjem magam. Ugyanis NAGYON rámférne egy fogmosás és bármit megadnék egy zuhanyért. Azonban mielőtt odaérnék rájövök, hogy fontosabb dolgom is van a mosakodásnál.

Örökké legjobb barátok!

7. Fejezet.



 Mióta megemlítettem Amynek, amit Taylor mondott az apámról és a bátyámról, úgy felhúzta magát, hogy folyamatosan őt szidja - elég durva szavakkal - és idegesen fel-alá járkál a szobájában. Természetesen nem marad el a kezeivel való, vad gesztikulálás és a földön lévő táska rugdosása sem. Most, hogy így jobban belegondolok, őt jobban megviselte, mint engem.
- Taylor egy idióta, hazug, szemétláda paraszt! Hogy volt képe ezt mondani azok után, amin keresztül mentetek?! Ráadásul direkt odacibálta eléd azt a libát, hogy fájdalmat okozzon! Seggfej!- ismétli sokadszorra.  
 Viszont igaza van, és klassz hallani, hogy nem csak én gondolom így.
  Igen, pont erre volt szükségem, hogy valaki velem együtt szidja Taylort, a barátnőjét és az egészet katyvaszt, ami körülöttünk zajlik. Mindig jól esik az embernek, ha van kivel szidnia az exét.  Jobban felfrissít, mint egy hideg zuhany.
 Viszont Amy nem akarja abbahagyni a járkálást és ezzel a folyamatos oda-visszával kezd megőrjíteni.
-Amy! - szakítom félbe( be sem áll a szája egy ideje, folyamtosan Taylorre tesz megjegyzéseket).
-Hm? - fel-alá járkál. MÉG mindig.
- Befejeznéd?
- Mit? - áll meg egy pillanatra.
-Kezdek szédülni!
-Jaj, bocs -mondja, aztán megáll az ablak előtt. Összeráncolja a homlokát, majd mint akit valami mágnes vonz, odatapad az ablakra - mint egy pióca - és vadul mosolyog.
-Mi az? - kérdezem, és oda állok mellé az ablakba.
  A "világ egyik legnagyobb egosita parasztja" - alias, a szomszéd srác - éppen eléggé elméjülten "búcsúzkodik" egy vörös cicababától a verandán. A csaj szinte benne van a srác szájában. A gyomrom rögtön kinyilványítja a nemtettszését. Elfordítom a fejem és inkább a chipses tálat kezdem el tanulmányozni közelről.
  Amy úgy két perc múlva visszatér a jelenbe és filmbe illő módon levágja magát az ágyra, majd a mellkasához szorított párnával elkezd sóhajtozni, és szerelmetes bambulja a plafont. Aha. Szóval így néz ki, ha valaki szerelmes.
 Bakker. Én is ilyen borzalmas voltam?
- A szomszédsrác nagggyon szexi! Egy igazi "adonisz"! - töri meg Amy a csendet .-Végre valóra vált az álmom, hogy egy helyes srác került a közelembe, és végre-valahára elérhető közelségbe! - mondja szerelmetes pillantások közepette.
- Lehet, hogy egy isten, de ugyanakkor egy bunkó! Különben miért nem mondtad, hogy van egy új szomszédod? - kérdezem miközben még egy marék chipset szórok a számba. Az elmúlt órában, teljesen beborítottuk Amy ágyát csoki- és chipspapírral.
- Hát, azért drágám, mert hétvégén másnapos voltam, és az egyetlen dolog, amire emlékszem a hétvégéből, az a vécébe hányás. Ma reggel tudtam meg, hogy szombat óta itt lakik. Egyébként lestoppoltam. Szóval hátrább az agarakkal anyukám! - mondja és közben játékosan megbök a könyökével.
-Várj! Egyedül lakik?
-Aha. De én figyelmeztettelek! Az enyém..-vigyorog, mint a vadalma.
- Hát... felőlem megtarthatod egész nyugodtan.
- Köszönöm! -sóhajt fel megkönnyebbülten.
-Mégis mennyi idős lehet? Nem tűnt, olyan idősnek, csak nem lehet húsz felett...- gondolkodom hangosan.
-Engem nem érdekel mennyi idős, ameddig ilyen testtel és arccal rendelkezik! Szerinted, hogy csókolhat? Biztosan baromi jól....
-Fúj, Amy! Mindjárt kiégnek a "lelki szemeim"!
-Most, miért. A tény az tény. Vajon milyen lehet az á...
-NEHOGY FOLYTASD! MINDJÁRT ROSSZUL LESZEK! JESSZUS!
-Jólvanna'! Különben hamarosan hozzá kell szoknod, ahhoz a gondolathoz, hogy velem fog így smacizni! -vigyorog diadalittasan.
-Ezt. Nem. Gondolhatod. Komolyan. - döbbenek le.
-Most miért? Csak gondolj bele, ha...
-Nem éri meg.
-Ezt te nem gondolhatod komolyan! -döbben le ő is. -Hát nem láttad mennyire cuki?
-De igen! És azt is láttam, hogy három órán belül két lányt vitt fel a lakására! Ez a srác veszélyes. Nem a te súlycsoportod!
-Miért talán a tiéd? - kérdez vissza gorombán mire végképp lefagyok.
-Mi van?
-Semmi különös. Csak éppenséggel nem értem miért vágod a fejemhez, hogy csúnya vagyok.
-Mi?! Egy szóval sem mondtam, hogy csúnya vagy! Ne forgasd ki a szavaimat!
-Akkor meg miért nem tudsz csenben támogatni? Hm?
-Valószínűleg azért mert szerintem baromság, hogy ezt a szoknyavadász bájgúnárt szemelted ki! -hábordok fel, hitetlenkedve.
- Az előbb mondtad, hogy egy Isten! És valljuk be tényleg az. Ne akard megmondani, hogy mi jó nekem és mi nem! - mondja mérgesen - Minden jogom meg van ahhoz, amit érzek iránta és ahhoz is, ha kell átkopogja hozzá és flörtöljek vele! Akár most rögtön! -pattan fel. Majd elkezd szedelőzködni.
-Na arra kíváncsi leszek! - mondom gúnyosan, viszont csak később esik le, hogy akár egy kihívásnak is vehette. Nincs annyi vér a pucájában, hogy ezt megtegye. Remélem.
  Egy pillanatra lefagy - mozdulatlanná dermed a kabátjával a kezében - majd káromkodi eggyet és visszahuppan az ágyra. A kezébe temeti az arcát és feszült válakkal görnyed előre.
-Keső van. Nem akarom ilyenkor zavarni - motyogja mentség gyanánt, mire akaratlanul is felnevetek. Hitetlenkedve felkapja a fejét, és amint meglátom az arcát tudom, hogy nekem végem.

 A röhögőgörcs - ami hatalmába kerített nem akar csillapodni, főleg úgy, hogy Amy dühösen hozzám vágja a kabátját. A arcomat a párnába temetem, de csak úgy ráz a nevetés. Akkor végképp elszabadul a pokol, amikor Amy nevetve fejbevág a párnával.
  Nagyjából tíz percíg visítva, röhögve püföljük egymást a párnával, mire elfogy minden erőnk. Fáradtan ledőlünk az ágyra egymás mellé, és szótlanul bámuljuk a plafont.
- Azt tudnod kell, hogy mindig ellenezni fogom, hogy akár csak a gondolat is felmerüljön benned, hogy te és a srác összejöjjetek, ugyanakkor, igazad van, hogy nem szólhatok bele a dolgaidba. Szóval azt fogom tenni, amit mindig ilyenkor. Összeszorított fogakkall és rengeteg aggodalommal, némán tűröm az észveszejtő ötleteidet a srác meghódításáról. Viszont semmi kedvem a legjobb baránőm miatt is aggódni. Pláne,ha véletlenül becsúszik egy kis Amy. - ülök fel, ő is követi a példámat - mondom mire durcásan összefonja maga előtt a karját.
-Lehet, hogy nem akarok összejönni vele, oké? Az is lehet, hogy senkivel nem akarok járni! De, miért nem álmodozhatok a szomszéd srácról, amikor kedvem tartja? Tudok vigyázni magamra, nem kell féltened! Ráadásul, nem vagyok 14 éves szűzlány, akit fell kell világosítani a védekezésről, oké? - emeli fel a hangját. Aztán nyugodtabb hangon folytatja. - Bízhatsz bennem! Nem kell aggódnod. Vigyázok magamra, és hidd el én sem kívánok teherbe esni tizenhét évesen. Viszont attól még senkinek nem lett baja, hogy ismerkedni akart. Annyira pedig ismerhetnél, hogy tudjad, hogy nem áll szándékomban egyéjszakás kalandokban részt venni!
- Renben. Megértettem. Csak aggódom, mint mindig.
-Pedig pont, hogy nem kéne!
-Oké.
  A tekintetemet a lenémított tévére helyezem és szótlanul bámulom a képernyőt.
-Ne haragudj, hogy ilyenekkel fárasztalak - töri meg a csendet és átölel. - Tudom, hogy aggódsz meg féltesz és szeretlek érte, de nincs szükségem prédikációra arról, hogy mi jó és mi nem. Viszont figyelembe véve, hogy a legjobb barátom vagy, átgondolom azokat, amiket a pasival kapcsolatban mondtál - fejezi be, mire válaszul visszaölelem, aztán csak bámulunk egymásra csendben.
-Nem fogod meggondolni magad, igaz? -kérdezem, visszafolytva egy mosolyt.
-Nem, bizony! - mosolyog.
-Akkor minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nehogy összetörje a szivedet.
-Rendben, de ígérd meg, hogy nem viszed túlzásba és cserébe én sem viszem, és amikor kideríted a srácról, hogy bűnöző, akkor majd hiszek neked - nyújta a kezét.
-Mi van, ha tényleg az? -kérdezem és idegesítően kezdem fel-le vonogatni a szemöldököm, ahogyan Josh McTucker szokta, amikor csajozik. Amy felnevet. Majd kezet rázunk.
Áll az alku.
-Akarsz itt aludni?
-Hát, mivel semmi kedvem apával és Jaroddal találkozni, nagyi pedig welness-hétvégén van egy hete - nem hajlandó hazajönni onnan - és elvitte a házhoz pótkulcsot is, tehát hozzá nem mehetek, továbbá a népszerűségem egyenlő a nullával, ezért még csak azt sem mondhatom, hogy vár egy másik barátnőm, vagy, hogy éppen a szuper-szexi barátommal van randim, ezért a válaszom igen.

Legjobb barátok

6.fejezet


 Amint felérek az emeletre megüti a fülemet a semmihez sem hasonlítható ricsaj. Amy éppen Demi Lovato "Herth attack"-jét üvölteti és üvölti  az énekesnővel együtt. Elmosolyodom. Amynek igaza volt, amikor azt mondta, hogy testvérek is lehetnénk: egyikünk sem tud énekelni.
  Végigmegyek a folyosón, majd bepillantok a szobájába. Amy léggitározva, az ágyán ugrálva üvölti Demivel a számot. Egyáltalán nem úgy fest, mint egy beteg. Megvárom, amíg Demivel együtt elhalkul aztán, a tudtára adom, hogy tanuja voltam ennek a .... borzalomnak.
- Kopp-kopp - imitálok kopogást - Elnézést "őkirályifelsége" Mia hercegnő, de a rabszolga megjött a börtönből! - köszönök neki.
  Poénból Amyvel kitaláltunk egymásnak fura beceneveket-amikor még kicsik voltunk- ami azóta mindig változik. Jelen pillanatban az ő neve Mia hercegnő a Neveletlen hercegnő után, mert ugye az ottani Mia eredetileg Amélia volt, ahogyan Amy.
  Az én jelenlegi becenevem Miss Brooklyn. A New York-i szépségverseny győztese után.
  Amynek felragyog az arca és egy hatalmas vigyorral fokozza a hatást, amikor meglát. Leugrik az ágyról és, majd ki nyomja belőlem a szuszt az ölelésével.
- Csak óvatosan még a végén megfertőzöl! - figyelmeztetem, majd elnevetem magam, amikor puszit nyom az arcomra.
- Értettem Miss Brooklyn! - tiszteleg, mire még jobban nevetek - fontos, hogy a következő versenyem még Tyra Banks-t is kiüsse a nyeregből! A legjobb, ha a közelembe se jön, mert még a végén tényleg megfertőződik!
- Mint mindig, most is igaza van Mia hercegnő!
- Királynő, ha kérhetem!
- Á! Amíg én az iskolapadban rothadtam, addig kegyed királynővé avanzsált? Szép kis teljesítmény, őfelsége! Chipset zabálni, meg Vámpírnaplókat nézni, ahelyett, hogy együttérzés tanusíta, szerencsétlen személyemnek - mondom "sértődötten" miközben lehuppanok az ágyra.
  Ő is követi a példámat, és megkínál chipsszel. Habár, azt mondtam Mrs. Andersonnak, hogy nem vagyok éhes, most, hogy szemügyre vehettem ezt a rengeteg nasit Amy szobájában, a gyomrom kegyetlenül követeli a kielégítés.
- Bocsi, de ma három dogát kellet volna írnom és, olyan másnapos voltam tegnap, hogy semmit nem készültem. Inkább holnap kapok eggyest és, akkor foghatom a betegségre, mintsem hogy anya többet ne engedjen el bulizni.  Fú ez így eléggé picsásan hangzott...Na mindegy -legyin, mire elmosolyodom -Nem volt nehéz rájátszani, tekintve, hogy tegnap akármit ettem, minden visszajött, és még ma is émelyegtem. Meg a zúgás a fejemben sem valami kellemes - vált át normális hangnemre.
- Így jár, aki iszik! -  mondom, majd együttérzőn megpaskolom a karját.
-Tudom-tudom. Megfogadhatnám, hogy többet nem csak hát, sajnos. ..- majd drámaian a fejéhez emeli a kezét - pia nélkül nem lehet élni! - kiált fel mire alig bírom visszatartani a feltörni készülő röhögést.
-Ráadásul ez a sok házi! -emelem fel a hangom én is drámaian.
- Jaj! Ne is mondd! Miután elmész végig tanulnom kell, és pótolnom az anyagot. Még csak enni se fogok, nehogy ne legyen időm megtanulni! Ráadásul előretanulok szerdára, és fent leszek hajnalig, csak azért, hogy Mr. Martin kedvéért algebrázhassak!- feleli, de a végén elneveti magát.
- Hát nem lennék a helyedben! - mosolyodom el.
- Tényleg! Ha már, így a sulinál tartunk..Mi volt ma? Jujj! Lefényképezted a dogát? -kérdezi izgatottan.
-A bioszt nem tudtam, mert a banya ott állt fölöttem-momdom.
-Ringyó-Hillar megint szemétkedett?- kérdezi, mire válaszul bólintok.
- Két heti büntetés, figyelmeztetés, sulipszichológus és szintén két heti "segítség a tanárnőnek". -utánozom a lotyó nyávogós hangját.
-Fú! Ez nem semmi. Mi történt?
 Ezután elmeséltem neki részletesen mi történt köztem és a banya között miközben ő izgatottan rágcsálta a szívószálát. A végén elnevette magát, amikor elmeséltem, hogy beszóltam neki és, hogy a fél suli tanuja volt ennek.
- A francba, és én ezt kihagytam! Mit meg nem adnék, ha láthatnám Hillar arcát, amikor le idiótázod! Hú! Na de várjunk, de miért is késtél? - kérdezi "mérgesen", majd mosolyogva ráveti magát az Oreora.
  Mire nekiállok beszámolni a "csodás napom" további részéről. Szép lassan elmesélek neki mindent. Taylort, amiket a fejemhez vágott, a barátnőjét, a szomszéd srácot, hogy mennyire hülyén viselkedtem előtte. Elég rendesen kipakolok előtte mindent. Legfőképp: Taylort.
 Ennek következtében megint elkapott az "érzelmek armadája", és tisztára úgy érzem magam, mintha egy rossz depis Taylor Swift videóban lennék. Abban - a klipben - ahol a béna csaj végül mindig összejön a menő sráccal. Ezzel csak az a bökkenő, hogy én már összejöttem vele, és ki is dobtam. Aminek azért nem lett jó vége, mert ő egyértelműen továbblépett, míg én ugyanolyan bódultan, reménytelenül - teljesen érthetetlenül azok után, amit tett - szerelmes vagyok belé.